Mikita Gábor kritikája

2011.09.13.

Criticai Lapok 2011. 08.

Léleksúrolók

Fabók Mariann egyszemélyes bábelőadásain már érkezéskor érzi a néző, hogy jó helyre jött: Mátravölgyi Ákos letisztult játékterei a népi díszítőművészetünk, ősi hitvilágunk szimbólumrendszerének ismeretét sugallják. Idővel aztán az is kiderül, hogy  a produkció dramaturgiai kívánalmainak is praktikusan eleget tudnak tenni a díszletek. A halhatatlanság országában paravánként szolgáló ládán ősi jelképek –   köztük az üldözéses jeleneteknél vadul forgó időszimbólum kerék. S a rúdra akasztott Hold és a Nap vagy a világfára utaló, hangszerek tárolására is szolgáló fa mind azt jelzik, hogy időben és térben messze utazunk: a világmindenségbe s az öröklét körforgásába sodor majd a játék. A székely menyecske meg az ördög c. előadásához pedig székelykaput faragtatott a tervező Mátravölgyi Ákos – nemcsak a mese keletkezési helyére utalva: a játék végén a mennyországról és pokolról szóló példázattal is megtoldotta a színésznő a történetet, ahol ténylegesen is kapuként szolgál a díszletelem.

E közegbe természetesen a színésznő is népviseletben lép az „édes, drága” közönség elé. A Halhatatlanság országában még mezítlábas sipsiricaként jelenik meg: úgy hat, mintha  most szökött volna el a faluszélről, hogy kikiáltóként beálljon a csepűrágók közé. A székely menyecske történetében már „felvitte az Isten a dolgát”: csizmában penderül elénk (később kiderül, hogy nemcsak a viselethez illik, de az ördög által hurcolt asszony jeleneteinek trükkjéhez is kell a lábbeli, hogy a színésznő ördögként mozogva szállítsa menyecske önmagát…) Talán a csizma teszi, de mintha büszkébb is lenne a tartása… De így is végtelen a jókedve és szeretetteljes a közönségre figyelése: a fergetegesen gyors alak- és hangváltások, a  bábokkal, kellékekkel való rendkívül intenzív munka ellenére is végig van energiája, hogy figyeljen a nagyérdeműre, a „drága lelkecskékre” is. Remek észjárással, sokszínű humorral reagál a nézői reakciókra: tud nagyot ámulni a gyerekek okos hozzászólásain, de ha kell, csúfondárosan „leaggastyánozza” a felnőtteket. Mintha csak a  népmesei szóló szőlővel, mosolygó almával, csengő barackkal lakott volna jól fellépés előtt, úgy ragyog a játékkedve. Szabadtéri előadáson minden bizonnyal a Nap is megáll egy pillanatra az égen, hogy egy jót derüljön ízes humorán.

A mesélés persze nemcsak a mulatságot szolgálja. Miután ellenőrizte, hogy minden nagykorú néző kiskorú felügyeletével érkezett, mindkét játék kezdetekor léleksúrolásra szólít fel a színésznő: mert mesét csak tiszta lélekkel lehet hallgatni. Megéri súrolni: az egyik előadás főleg lírájával, a másik humorával varázsolja el a tisztalelkű nézőt…A halhatatlanság országához különösképpen odavaló a lecsendesítő lélektisztítás. Hiszen összetett -  filozófiát, lírát, humort - vegyítő mesét láthat  a közönség: az örök élet nyomába induló, halhatatlanságra vágyó  kis királyfi  története elmúlásról, az örök küzdelemről és reménytelen vágyról szól. A népmesei változatokon kívül több színházi adaptációja is van a történetnek: Fabók Mariann Kriza János, Benedek Elek, Illyés Gyula szövegvariánsaitól kezdve a  bábos feldolgozásokon keresztül Szép Ernő Egyszeri királyfijáig  valamennyi megközelítésnek utánanézett. Az előadás szövege és felépítése elsősorban a gyerekközönségre figyelve született meg, de a játék egésze leköti a felnőttet is, egy-egy részlete pedig  - így a Halál fájdalmas iróniájú monológja - kifejezetten a nagyobbak számára érthető és élvezhető betét. A színésznő érzékeny játéka és a díszlet mellett nagy szerepe van Opra Szabó Zsófia és Lellei Pál bábjainak, maszkjainak abban, hogy a meséből misztériumjáték lesz. A királyfi arcvonásai például magukba sűrítik a gyermeket és a felnőttet  is: a tágra nyílt szempárban benne a világra rácsodálkozó gyermeki érdeklődés, előrehaladva a történetben viszont ugyanezen a figurán már az ezer évet élt hős idő húzta, kemény arcvonásait véljük felfedezni. 

Fabók Mancsi bábszínházának második bemutatója hangütésében egyhúrúbb játék - lévén szó a  székely menyecske vidám meséjéről. A makrancos falusi feleség  történetével kedvelt diák- és bábszínpadi témához nyúlt a színésznő. Bár a történet irodalmi feldolgozása, Arany János A Jóka ördöge is a bábszínházak visszatérő darabja, a színésznő mégis inkább egy népi változat alapján hozta létre a produkciót. Valószínűleg, mert a  prózai szöveg több szabadságot ad  a rögtönzésekre, a mai hangütésű, de a darabba mégis  jól illeszkedő kiszólásokra. S kevésbé köti meg a játék fergeteges tempóját mint Arany rímes, nemesebb szövege. A játék humora is „drabálisabb” a költői nyelvezetnél: amikor a színésznő megjelenik menyecskeként óriási, mű gülüszemekkel, a hatás olyan váratlan és döbbenetes, hogy a nézőnek pillanatra „eláll” a nevetése. Innen kezdve végig „döbbent rácsodálkozással”, egyben meg-megújuló kacagással figyeli a közönség a színésznő bohózatba illő „ámokfutását”. A népi trufák alaphangjába remekül illeszkedik be más stílusú humor is. A kútból kimászni akaró asszony próbálkozása például a „gravitációt nem ismerő” rajzfilmek dramaturgiájára jár. Már a szó szerint foggal-körömmel kijutás is ellenállhatatlan nevetést vált ki, de a színésznő abszurdabbnál abszurdabb menekülési módokkal képes fokozni a hatást. Ahogy például fekvő helyzetben a saját minduntalan „visszahulló” fejével labdázik, az technikailag is bravúros. S természetesen több, magával ragadó variációja van a menyecske ördögön történő utaztatásának is.

Tervezőként Lellei Pál itt is „egy húron pendül” a színésznővel: a bumfordi férj szemét, bajszát pl. úgy lehet forgatni, hogy markáns humorral  több lelkiállapotot is ki tud fejezni, s a megvadult királylányok bávatag tekintetükkel, kócos hajukkal pontosan hozzák a színésznő felpörgetett humorát.

De jól érzi azt is a színésznő, hogy a tempót néha lassítani kell: a megszelídített királykisasszony és az ördögűző  katona egymásra találásához a Hallod e te szelídecske… népdalt énekli két hangon, de a cseppnyi lírát azért ekkor is finoman kibillenti…

Amiben közös a két előadás: a színésznőt mesemondóként, maszkos szereplőként, bábmozgatóként egyaránt láthatjuk. A halhatatlanság országában pl. vásári kikiáltó, királyfi, öreg banya, királylány, királynő, halál... Sőt, van hogy egy adott pillanatban egyszerre van jelen mindhárom módon. Bravúros, ahogy egy másodperc alatt figurát, hangot vált –  s hány hangja van! Csak a makacs asszony „Én aztán nem!” visszatérő felkiáltásának is megannyi árnyalatot tud adni. Nem kis teljesítmény, ahogy teljesen egyedül, segítség nélkül technikailag is végigviszi az előadást. (Az első darabban még élő zenész, Návay Ákos segített a zenei hanghatások létrehozásában, később Orbán Dénes vette át a főkolompos szerepét, de a játék „lebonyolításban” ők sem működtek közre. A székely menyecskében Áts Gyula válogatásában felvételről szól a népzenei anyag.)

A bábszínész szakon végzett, de a Miskolci Nemzeti Színházban játszó színésznő az első produkcióját nyári szünetben, míg az  idei újabb bábelőadását egy nagyon sűrű évad végén találta ki, s hozta létre. Anyaszínházában három bemutatója volt: egy hagyományos Ármány és szerelem-előadás klasszikus hangütésű, érzékeny Lujzája, a Képzelt beteg felismerhetetlenségig megváltoztatott külsővel, emósra vett Angyalkája, a Szentivánéji álom beavató színházi változatában a szerelmes lány megcsalatottságát, elárvulását komolyan vevő Helénája volt új feladat. Emellett játszotta  a tavalyról felújított Szerelem karcos keserűségű Lujzáját is. Vendégeskedett a miskolci Csodamalom  Bábszínházban, a Kis gyufaáruslány gyermeki játékossággal megformált címszerepében. S ő volt Csuja Imre újabb Ady-estjének nőalakja. Tavasszal pedig beugrással átvette a Portugál Masniját. S ezek után „levezetésként”  született még ez a gazdag humorú, teljes fizikai és szellemi koncentrációt igénylő előadás.

A menyecske elrajzolt figurája remélhetőleg teljesen új szerepkört, a vérbő komikai karakterek sorát is megnyitja majd a színésznő előtt. S talán valakinek eszébe jut egy női vásári bábfigurát is kitalálni a számára. Tehetségét, erejét, s a műfaj melletti elkötelezettségét látva, valószínűleg Vitéz László  mellé emelve maradandó újabb nemzeti bábkaraktert teremtene… 

Mikita Gábor

 

 

 

 

 

 

 

vissza