Arany Tarsoly

2011.01.17.

VI. évfolyam
6-7. szám (június- július)

A BÁBJÁTÉK BŰVÖLETÉBEN

…Ügyesen rendezett színpadi változatban és gyönyörű zenei aláfestéssel, tehetséges, rendkívül sokoldalú, alaposan felkészült fiatal színésznő, Fabók Mariann mozgatta a bábokat és díszleteket. A hókirálynő című Andersen mesébe révülhettünk bele. A várakozáson felüli élmény kapcsán beszélgetnünk kellett.

- Sok- sok érzékenység, tudás és lelki árnyalat van az ön játékában. Lenyűgözőek a különböző hangulatképei, mellyel teljes összhangban van a színjátéka az ehhez hasonló gyönyörűségekkel. Felmerült bennem, hogy az író, a fordító vagy az előadóművész érdeme- e mindez? Mennyire kötött az eredeti mese szövege és mennyire rögtönözhető?

- Az előadás szövegi szépsége leginkább Andersent dicséri. Ő álmodta meg az elhangzott gondolatokat. Természetesen kellett hozzá egy remek, a nyelvi finomságokra is figyelmes fordító és egy jól elkészített adaptáció. Az én feladatom a mese gondolatainak, üzenetének csupán a tolmácsolása. Az ilyen típusú színházi előadásokban nincs mód a túláradó improvizációra. Itt a darab szövege kötött – a játékban rejlik a szabadság. De úgy gondolom, minden apró részlet formálja az összhatást.

- Annyi lendület, öröm, cselekvőkészség sugárzik a játékából, hogy azt érzi az ember, ön képes kitágítani a teret színpadon kívüli játékra is.

- Természetesen nem ezzel az Andersen előadással kezdődött az én mesék iránt való érdeklődésem. Sokkal mélyebb gyökerű szeretet ez bennem, gyermekkori hagyaték. Mégis az első „kiáradásra” csak tavaly nyáron került sor, A halhatatlanság országa című népi bábjátékom bemutatójával. Ez a vásári jellegű játék egy olyan népmesénk adaptációja, melyet őseink az Érdy- kódexbe is feljegyeztek, ez nem lehet véletlen. Ahogy az eredeti mese, úgy előadásom is igyekszik egyaránt gyermekhez, s felnőtthöz szólni. Nagyon izgatottan vártam a fogadtatást, hiszen a bábelőadást magam adaptáltam, rendeztem és játszom egy kitűnő népzenész, Orbán Dénes kíséretében. Nagy boldogságomra játékunk pozitív visszhangra lelt. A Bábszínházak X. Találkozóján, Kecskeméten a szakmai zsűri díjat adott nekünk. Nagy büszkeség, hiszen az ott felsorakozó negyven előadásból csupán három lett díjazott. Szép megerősítése ez ennek a választott útnak. Visszatérve A hókirálynő című előadásra, el kell mondanom, hogy az már nem egyéni kezdeményezésem, a Miskolci Nemzeti Színház produkciója, melyet Csató Kata rendezett, Mátravölgyi Ákos tervezte hozzá a bábokat és a díszletet, zeneszerzője pedig Bakos Árpád.

- Gyönyörűséges pillanatok voltak, amikor a szerelmes ábrándozást kapta szárnyra a zenei aláfestésben a hegedű…! Alsótagozatos és óvodás gyerekek, egészen kicsik is (!), tették ki a közönség kilencvenöt százalékát, s töretlen, odaadó figyelemmel olvadtak a mesébe negyven- negyvenöt percen keresztül! Ezt nem könnyű elérni. Igazi elismerés.

- Nagyon szeretem ezt a fajta kisebb, intim színházat, ahol maximum száz- százhúsz néző ül a nézőtéren. Pláne, ha gyerekek is vannak köztük! Ők a legőszintébb közönség. Érzékeny műszerként azonnal jeleznek, ha valami nem úgy működik épp a színpadon, ahogyan kellene. Ebben a környezetben szinte érezni a leheletüket, sóhajaikat, minden rezdülésüket. Szeretek a játék nagy mestereivel, a gyermekekkel együtt játszani. Az ő hálájukat megkapni, kiérdemelni szép feladat. És amit meghajláskor a szemükbe nézve kap az ember, az leírhatatlan gyönyörűség!

- Szeretnék egy kicsit többet tudni önről.

- Tavaly előtt végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Meczner János és Csizmadia Tibor osztályában, ahol színész és bábszínész diplomát kaptam. Ezt megelőzően a budapesti Kolibri Színház stúdiósa voltam három évig. Ott találkoztam először a bábozással, s ezen keresztül a gyermekeknek szóló színjátszással, illetve a bábszínházzal. Az egyetem elvégzése után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződtem. Nagy ajándékot kaptam így: egyszerre játszhatok felnőttek előtt komoly prózai szerepeket, s bábozhatok, mesélhetek gyermekeknek. Életünkbe nem véletlenül sodródnak a dolgok. Azt hiszem, ha úgy hozta a sors, hogy megtanulhattam a bábozás művészetét, akkor használnom is kell ezt a tudásomat. Ezért örülök, hogy például a kecskeméti díjjal lehetőségem nyílik egy újabb bábelőadás önálló megalkotására. Még nem körvonalazódott előttem pontosan, hogy melyiket, de népmesét fogok ismét feldolgozni. Remélem, a gyermekeken keresztül népmesekincsünk üzenete eljut a felnőttekhez is, akikhez szintén szól a bennük rejlő, számunkra már- már értelmezhetetlen őstudás.

- Szoros a kapcsolata a hagyományainkkal?

- Sokszor elszégyellem magamat, mennyire tudatlan vagyok saját hagyományainkat illetően. Ezért inkább csak azt mondanám: remélem, az úton, amin járok, egyre jobban megismerem népünk s a világ népeinek titkokban, csodákban, jelekben, s nem utolsósorban mesékben örökített kincseit. Remélem, közben nem veszítem el gyermekségemet, s talán sikerül más felnőttekből is kicsalogatni ezt a rég eltemetett, elfeledett állapotot. (A vegyes közönségű bábelőadások alkalmával mindig bebizonyosodik, hogy ez sikerülhet!)

Egy kedves barátom azt mesélte, hogy az indiánok szerint „az élethez nem kell más csak víz és humorérzék”… Ha a vizet beszereztük, vegyünk példát a gyermekektől humorérzék és játékosság tekintetében!

- Kisbíróként szeretném kidobolni, de jelen eszközeimmel is hírül adni, hogy hol is lehet a mesejátékaiban részesülni?

- A halhatatlanság országa- című előadásnak vásári játék jellege miatt nyáron érkezik el a szezonja. Szeretnénk minél több helyre eljutni. Június 8.-án fellépünk a POSZT-on. Augusztus 4.- én a Gyulai Várszínházban játszhatunk. Tárgyalás alatt van a Kaláka Fesztiválon, a kapolcsi Művészetek Völgyén, a Vidor Fesztiválon, a Mikro Fesztiválon, illetve a Nyírbátori Fesztiválon való szereplésünk. Reméljük, a nyáron nagyon sok helyen csendülhet fel előadásunk nyitó dallama.

- Bízom benne, hogy az „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó szervezői is felfigyelnek önre! Viszontlátásra július elején Verőcén, a Csattogó völgyben!

vissza