Színházi esték

2011.01.17.

2010/2011-es évad II.
(82. szám)

Fabók Mariann - Lujza Miller

„Ami tökéletességében véges, az lehet végtelen”

– Az életben a szép dolgok nehezek, a legszebbek pedig a legnehezebbek. Egy színésznő számára az egyik legcsodálatosabb feladat, ha eljátszhatja Schiller drámájában Lujza Miller szerepét. Nagyon-nagyon nehéz – és gyönyörű. Különösen szíven ütött az Ármány és szerelem utolsó jelenete. Ahogy azt Schiller megírta, az maga a csoda...

– Nem legyinthetünk, hogy ez csak egy régi történet! Ilyenek ma már nincsenek. De bizony vannak! Talán a mai világban – ebben a tökéletes formájában, ahogy Schiller ezt megfogalmazta – nem mutatkoznak meg a tiszta érzelmek, mégis léteznek. Van szeretet. Van szerelem. Lennie kell. Ha csak egy-két ilyen madár szálldos a világban, akkor a színpadot sem szabad megfosztani ettől a csodától. Ha pedig már egyetlen ilyen madár sem lenne, akkor különösen fontos, hogy a színház bemutassa azt, amire egyébként mindenki vágyódik.

– Eljátszhatunk a gondolattal: mi lett volna, ha Lujza és Ferdinánd vagy a Shakespeare-drámából ismert két fiatal, Rómeó és Júlia szerelme beteljesedik, házasságot kötnek, aztán jönnek a hétköznapok, a kisebb-nagyobb gondok, nézeteltérések?! De most nem ez a kérdés, hanem a szerelem. Lujza és Ferdinánd vagy Rómeó és Júlia szerelme azért maradhatott ilyen tiszta, mert nem volt ideje, nem volt esélye beszennyeződni. És éppen ennek a tisztaságnak köszönhető, hogy ilyen erősen beivódtak a köztudatba, az emberiség emlékezetébe. Erre a tökéletes, őszinte kapcsolatra vágyódik mindenki, akit csak megérint a szerelem. Ez a két klasszikus történet is azt mutatja, hogy ami tökéletességében véges, az lehet végtelen. S még egy fontos párhuzam a két történet között: a szerelmesek a szinte biztos vereség tudatában harcra kelnek a lehetetlennel. Ez talán a másik legfontosabb üzenet: a lehetetlent megpróbálni lehetségessé tenni.

– Az Ármány és Szerelem persze sokkal több annál, mint egy szerelmi történet. Ráadásul ebben a drámában nekem, mint Lujza Millernek két nagy „szerelmem” is van, az egyik az apám a másik pedig Ferdinánd. Szerintem vannak olyan nagy érzelmek – legyen az maga a szerelem, vagy az igaz barátság, illetve a testvéri és szülői szeretetet –, amelyek ha elérnek egy bizonyos intenzitást, szétválaszthatatlanul egyek lesznek. Ebben a drámában Lujza választásra kényszerül, vagy az apjához fűződő őszinte szeretetét kell meghazudtolnia a szerelméért, vagy Ferdinánd iránti szerelmét kell letagadnia az apjáért. És persze ott van még Isten- szeretete is, ami lehetetlenné teszi a kompromisszumot. Akárhonnan nézzük, szinte megoldhatatlan feladat ez neki.

– Napjainkban talán erősebbek azok a hatások, amelyek miatt könnyen széthullnak az egyébként is meglazult emberi kapcsolatok. De munkál bennünk a vágy, hogy boldogok legyünk. Ezek az ellentétes erők mindig jelen voltak a világban. Száz éve vagy ezer éve is szerettek és szenvedtek az emberek.

Lejegyezte: Filip Gabriella

Színházi esték

2010/2011-es évad II.

vissza